19.rész - Egy kis betegség

Az Alonso családtól külön töltött hét minden mozzanata kínzó lassúsággal akart csak tovaszállni. Próbáltam persze minnél többet pihenni, mert tudtam jól, hogy Magyarországon erre szemernyi esélyem sem adódik majd, és lélekben felkészíteni magam az újságírók hadára, akik a hockenheimi incidens után még nagyobb figyelmet szentelnek Fernandonak.

Az édes semmittevésemet azonban nagyban hátráltatta a betegségem. Sorra szedtem a gyógyszereket, amelyek elmulasztották a fejfájásomat, de a később jelentkező szédülés és rémálmok ellen mit sem értek. A patikában található összes vény nélküli bogyó hasztalannak bizonyult, ahogyan a patikusok tanácsai is miszerint látogassam meg a háziorvosom. "Csak nem repülök azért Floridába!" - Intettem le őket nevetve, de mire a hét véget ért és ismét elérkezett a készülődés ideje komolyan fontolóra vettem, hogy felkeressek egy dokit.

- Natalie? - Jelent meg az ajtóban egy csapzott, barna hajú férfi. - Mit keresel itt?
- Szerda van. Ma indulunk, nem? - Vettem elő gyorsan a mobilomat a zsebemből, hogy megbizonyosodjak róla, biztosan nem késtem el. - Hamar jöttem?
- Csak 12 órával hamarabb. - Nyitotta előttem szélesebbre az ajtót Fernando. - De most már maradj!
- Bizto...? - Nem bírtam végigmondani, a világ elsötétülni látszott, majd hirtelen túl világosnak tűnt.
- Jól vagy? - Láttam magam előtt Fernando aggódó tekintetét, mikor kezdett minden a maga színében pompázni.
- Fél pillanat múlva igen. - Hunytam le a szemeimet és megkapaszkodtam a ház falába, hogy véletlen se veszítsem el a lábaim alól a talajt.
- Voltál már orvosnál?
- Nem, de már tervezem. - Mosolyogtam rá, miközben óvatosan elengedtem a támasztékom és kicsit sem biztos lábakon besétáltam Fernando mellett a házba.

Lassan nyitottam ki az ajtót, amely mögött egy csendesen szuszogó göndör hajú kisangyal aludt. Elmosolyodtam és a mögöttem álló férfira néztem, akinek ugyancsak mosolyra húzódott a szája lánya láttán. Megfogta óvatosan a karom és intett, hogy menjek utána a nappaliba.

- Raquel itt volt tegnap, sokáig játszottak. - Ült le gondterhelten a kanapéra. Én is lassan mellé ereszkedtem és minden figyelmem rá szegeztem. - Beszéltem vele...Ő biztosabb hátteret tudna nyújtani Hadának.
- Lehet! - Helyezkedtem törökülésbe. - De Hadának biztos erre van szüksége?
- Ezt, hogy érted?
- Imád utazgatni, kijárni veled a futamokra és szórakoztatni a barátaidat.
- De úgy érzem rosszat teszek ezzel neki. Kiszakítom őt ezzel a társai közül.
- Meg lehet oldani ezt is. - Feleltem egy kis hallgatás után, miközben felálltam a kanapéról és a gyerek szoba ajtajához sétáltam, ahonnan pár pillanattal ezelőtt lépett ki egy félig csukott szemű kislány a szürke plüskutyusát szorongatva. - Mikor futamod van, átviszed az indulás előtt Raquelhez, én pedig majd péntek este gépre szállok vele és kiutazunk a verseny helyszínekre. - Kaptam a karjaimba a kislányt, majd elindultunk a konyha felé, hogy készítsünk neki és az apukájának egy igazán finom reggelit.