21. rész - Boldog szülinapot!

Csütörtök délután érkeztünk meg Magyarországra. A reptéren már rajongók hada várt Fernandora, aki a neve hallatán ide-oda kapkodva a fejét jó pár autogrammot kiosztott. Az időnk véges volt, rá már vártak a pályán, Hada pedig nyűgösködött a viszonylag hosszú út miatt, ezért minnél hamarabb le szerettem volna fektetni. Ennek ellenére a spanyol még néhány közös képet is készített a szurkolóival és csak aztán indulhatunk el a bérelt autónk felé.

A Ferrari drukkerek, azonban nem csak a reptéren álldogáltak kitartóan a pilótákra vadászva, hanem a Boscolo hotel előtt is, amely erre a hétre elszállásolta a Forma-1 egyik legnagyobb múltú csapatát. A bejutás sokkal egyszerűbb volt a mélygarázson keresztül, mint a főbejáraton. Szegényeket nagyon sajnáltam, hiszen Fernando csak késő estére fog majd visszaérni, de a pilóták helyében sem lennék, akik kimerülten megérkezve a legjobb formájukat nyújtva kell aláírogatniuk a képeket és füzeteket.

A délután unalmasan telt. Hada amint felérkeztünk a lakosztályunkba keresztül feküdt a nagyobbik szoba francia ágyán és pár percen belül el is aludt. Legszívesebben a nyomdokaiba léptem volna, de rám még várt hét bőrönd, amelyekből a fontosabb dolgokat ki kellett, hogy pakoljam. A vége felé jártam, amikor egy üzenet érkezett a mobilomra. Nagy kihívásnak bizonyult, hogy előkeressem a telefonom, de viszonylag rövid időn belül ráakadtam, a farmerem zsebében.
"Szia Natalie! 10 perc múlva ott vagyok, kiviszlek téged és Hadat a pályára. Öltözzetek ki és gyertek a hátsó bejárathoz! Szülinapozni fogunk! Luís"
Mindenre számítottam csak erre nem. Nem értettem mi keresnivalóm lenne Fernando meglepetés buliján. Hallottam, amint a menedzsere, valamint Eduardo a repülő hátuljában erről sugdolóztak, miközben a pilóta Hadaval játszott a gép elejében. Akkor csak mosolyogtam rajta, őszintén szólva nem hittem volna, hogy sikerül összehozniuk, de ha ennyit fáradoztak, annyiban legalább segítek nekik, hogy a lányát kiviszem a pályára, ez a minimum.

- Hada, gyere megyünk apuhoz! - Simogattam a kislány haját egy lenge nyári ruhában. Nagyon lassan kinyitotta a szemeit, majd elcsodálkozva nézett rám. Látszott rajta, hogy hirtelenjében azt sem tudja, hogy merre van.
- Szép a ruhád! - Suttogta, miközben a szemeit dörzsölgette.
- Köszönöm! Neked is keresünk egyet, jó? - Kaptam fel az ágyról és leraktam a bőröndje elé. Tanácstalanul kezdtük kipakolni a rózsaszín, világos kék, valamit fehér ruhákat, amelyek között megtaláltuk a tökéletes darabot. Egy halványlila vékony pántos toppot, amelyhez egy aranyos szoknya tartozott. A tökéletes összhatás kedvéért elkezdtem kutatni a fürdőben a rózsás csatom után. Hamar meg is találtam és a kis tündér hajába tűztem a fehér művirágot.
- Szép vagyok? - Pördült egyet előttem, mire egy óriási mosollyal a számon bólintottam.
- Gyönyörű vagy! Mehetünk?
- Igeeen! - Kiáltotta, majd a karjaimba ugorva hagytuk magunk mögött a szobát, hogy megünnepelhessük az apukája 29. születésnapját.

Mire megérkeztünk már egy teljesen feldíszített boxot találtunk. Piros emberkék, piros díszek és egy hatalmas gyümölcs torta. Így tudnám összegezni az első benyomásom az istállóról. Elhelyezkedtünk a bejárathoz eső legközelebbi ponton, majd befutott Eduardo is.
- Két perc és itt van! Mondtam neki, hogy keresed! - Fordult lihegve Stefano felé, mire letört egy halk nevető hullám, majd mindenki elcsendesedve várta tovább Fernandot. Valóban nem kellett sokat álldogálnunk, a spanyol pár perc múlva belépett a boxba, mire mindenki elkiáltotta magát és egy emberként kezdtük el énekelni a boldog szülinapot spanyol változatát. Az ünnepelt megilletődve nézett körbe a csapaton, aztán meghatottan megölelte az első embereket, akik az útjába kerültek. Minket.
- Te is? - Súgta a fülembe, mikor hozzám érkezett.
- Boldog születésnapot Fernando! - Simogattam meg bátorítóan a karját, majd Stefano intett neki, hogy vágja fel a tortáját.

Végül tíz óra után pár perccel lépett be Fernando a lakosztályunkban. Mosolyogva néztem, amint a sötétben halkan leereszti a válláról a hátizsákját, majd felkapcsol egy kisebb lámpát és a szobája felé közelít.
- Natalie? - Nézett rám ijedten, mikor megpillantott a kanapén.
- Meg akartalak várni! - Álltam fel és sétáltam oda hozzá. Gyengéden átöleltem a nyakát és mélyen a gyönyörű barna szemeibe néztem. - Boldog szülinapot! - Adtam egy puszit az arcára, majd menni akartam, de a spanyol megfogta a derekam és nem engedett. A fejét a vállamba fúrta, s lassan ringatózni kezdett.
- Örülök, hogy ott voltál ma! - Súgta a fülembe.
- Én is örültem, hogy ott lehettem. Jól mutattál a tortád mögött! - Nevettem, aztán egy kicsit
halkabban folytattam. - Hada a szobádban van, nekem már nem maradt hely.
- Majd alszol velem! - Mondta ellenvetést nem tűrően és elkezdett húzni a francia ágyas háló
felé. - Legalább Hada nem ébreszt reggel. - Mosolygott rám.
- Nem rossz ötlet. - Engedtem rögtön az ellenálláson, azzal besétáltam a szobába és bebújtam az említett ágyba.

Fernano is csatlakozott hozzám fél óra múlva. Csupán egy szürke alsónadrág volt rajta és egy
törölközővel a haját dörzsölte. Elmosolyodtam, akaratlanul is a néhány héttel ezelőtti kalandra
emlékeztem. Nyeltem egy nagyot és fej rázás nélkül próbáltam kiverni belőle a pajzán gondolatokat.
- Kell választóvonal? - Mosolyodott el, ami nem sokat segített a helyzetemen.
- Persze! - Viszonoztam a gesztust, minek jutalma egy igen fájdalmas arckifejezés lett. - Talán
most az egyszer eltekinthetünk tőle. Elég nagy az ágy és, ha a térfeleden maradsz, akkor nincs
akadálya.
- Most az egyszer? Következőre is velem szeretnél aludni? - Kérdezte semleges hangon, miközben
bebújt mellém a takaró alá.
- Hagyd abba kérlek! - Néztem rá esdeklő szemekkel. - Ha most nem állunk le, akkor nem fog
sikerülni. Alvás! - Fordultam a másik oldalra, Fernando pedig átölelte a derekamat és a fülemhez hajolt.
- Szeretlek! - Súgta bele halkan.
- Én is szeretlek téged! - Súgtam vissza egy óriási sóhaj kíséretében, azzal megfordultam és
nyomtam egy puszit a szájára.
- Ez most azt jelenti...? - Nézett rám értetlenül.
- Boldog szülinapot Fernando! - Bújtam az ölelésébe és boldogan lehunytam a szemeimet.