14. rész - Sima ügy

A lakosztály óriási volt, mint egy kisebb lakás, nappalival, két szobával és egy fürdővel. A berendezés modern volt, nem volt benne egy antik tárgy sem, ezzel sokkal otthonosabb képet kialakítva bennem. Amint beléptem az ajtón Fernando csendre intett és leültetett a kanapéra.
- Kérsz valamit inni? - Kérdezte előttem állva.
- Köszönöm nem! - Hajtottam le a fejem. Feszélyezve éreztem magam a társaságában és tudtam jól, hogy míg nem tisztázzuk a köztünk történt eseményeket, ez sem fog változni.
- Nem tudtam mit tervez Robert. - Ült le mellém és szembe fordult velem. - Ha nehézséget okoz velem...
- Nem, nem lesz probléma. - Emeltem rá a tekintetem és nagy nehezen mosolyra húztam a számat. Nem tagadom, kicsit sem örültem a kialakult helyzetnek. - A főnököm vagy, én pedig az alkalmazottad.
- Kezdjünk mindent előröl? - Nézett szomorú szemekkel.
- Nem, inkább folytassuk ott, ahol pár hete abbahagytuk... Kérlek!
- Rendben van! - Bólintott egyet lassan. Látszott rajta, hogy ezzel a válasszal sincs túlságosan megelégedve. - Most viszont meg kéne beszélnünk néhány dolgot.
- Oké! - Lettem rögtön élénkebb. - Kezdjük mondjuk azzal, hogy nálad milyen egy versenyhétvége.
- Szerdán szoktam iderepülni. Ezen a napon még nincs kötelező program, de én ki szoktam menni a pályára. Csütörtökön délelőtt van az eligazítás, a pálya bejárás és ilyenkor szoktuk a fontosabb dolgokat megbeszélni a mérnökökkel.
- Ezeken nekünk nem kell ott lennünk, ugye?
- Nem. - Rázta meg a fejét. - Csütörtökre be szoktak rakni még néhány PR rendezvényt és interjút, ezért csak este fogok visszaérni a szállodába. Pénteken vannak a szabad edzések. Ezekre, ha szeretnétek kijöhettek, de én jobban örülnék, ha elvinnéd Hadat valahová. Nem szeretem, ha a pályán van, túl sok a riporter.
- Megoldható!
- Szombaton sem fontos kijönnötök, maximum délután, akkor van az időmérő és Hada szereti nézni. Ha szeretnéd, szólok Eduardonak és Ő majd visszajön értetek a hotelbe.
- Ki az az Eduardo?
- A személyi edzőm. Majd bemutatom neked, a többiekkel együtt.
- Hány emberrel dolgozol együtt?
- Nem tudom, nem volt még időm megszámolni őket. - Moslyodott el. - Nagyon sokan vagyunk egy csapatnál.
- Áhh! És vasárnap, ugye futam van?
- Igen, akkor együtt megyünk majd ki, délelőtt. Az lesz az egyetlen nap, amikor korán kell majd kelned. A fő feladatod pedig, hogy mindig Hada mellett legyél, figyelj és vigyázz rá.
- Rendben van! - Bólintottam immáron sokadjára. - Kell még
valamit tudnom?
- Igen, lenne itt még valami. - Vett egy mély levegőt Fernando. - A sajtó úgy tudj, hogy Hada a keresztlányom. Így szerettük volna megvédeni Raquellel.
- Tőlem nem tudnak meg semmit. - Mosolyodtam el. - Nem nyilatkozom egy újságnak vagy tévé stábnak sem, ezt megígérem!
- Köszönöm. - Ölelt meg hitelen, csak percekkel később engedett el, mikor is mélyen a szemembe nézett, majd felállt és az ajtóhoz sétált. - Most mennem kell a pályára. Hívj, ha szükséged lenne rám!
Meg sem várta a válaszom, kilépett az ajtón, magamra hagyva az újonnan szerzett információkkal és egy kislánnyal.

Benéztem Hada szobájába, a kicsi úgy aludt az óriási francia ágyon, átölelve óriási plüskutyusa nyakát, mint egy angyal. Amilyen csendesen csak tudtam, behúztam a bőröndjeimet az ajtón és
elkezdtem kipakolni azoknak tartalmát a szekrényekbe, valamint a fürdőbe. Hada és Fernando holmijai már valamelyest a helyükön voltak, így nem kellett különösebben rendezkednem, odaraktam a cuccaimat, ahol helyet találtam.
- Natalie néni? - Hallottam meg egy halk nyöszörgést, amint a bőröndömet betoltam az ágyunk alá.
- Szia Kicsim! - Ültem le mellé. - Felébredtél?
- Igen! Hol van apa?
- Apa elment körbenézni a pályára, ketten maradtunk. - Simítottam végig az arcán.
- És a néni, aki vigyázni fog rám? Ő hol van?
- Itt ül melletted. - Többet sem kellett mondanom, a nyakamba vetette magát és a kutyusával a kezébe szorosan átölelt. Ekkor lépett be a szobába Fernando és mosolyogva vette tudomásul,
hogy titkon bármennyire is kételkedtünk benne, hogy hogyan fogunk majd együtt boldogulni, a kezdés igazán jóra sikeredett.