15. rész - Egy kis séta

Csütörtökön halk motozásra ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Arra, hogy kipihenjem magam éjszaka, szemernyi esélyt sem láttam. Fernandoval nagyon sokáig beszélgettünk a hétvégékről és a feladataimról, így mindössze néhány órám maradt aludni, amelyet nem élvezhettem ki teljességében, hála valakinek, aki túlságosan is kipihente magát. Lassan kinyitottam a szemeimet, majd rögtön a homlokomhoz kaptam a kezem. Azonban az nagyobb fejfájást készült okozni, hogy Hada az ágy szélén kapkodta magára a ruháit.
- Hová-hová?
- Megyek apuval a pályára! - Jelentette ki magabiztosan. - Te is jössz velünk?
Mint egy lassított felvétel emeltem magam elé a telefonomat és az egyik oldalsó gomb megnyomásával győződtem meg róla, hogy még valóban túl korai az ébredés.
- Még csak hajnali hat óra van. Gyere, bújj vissza az ágyba!
- Nem, én megyek apáva.
- Hada, apukád ma még csak körbenéz a pályán, nem tudunk ma még vele menni. De szombaton majd ott szurkolunk neki a boxban, ígérem!
- De én ma megyek! - Kiáltotta el magát a barna hajú kislány. Sosem láttam még azelőtt ennyire bedurcázni, fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék most, hogyan nyugtathatnám meg. Szerencsémre a hangzavar hatására megjelent Fernando az ajtóban.
- Mi folyik itt? - Kérdezte egy fekete rövidnadrágban, amelyet pizsamának használt és álmosan beletúrt a kócos hajába. - Miért öltöztél fel Kicsim?
- Megyek veled a pályára! - Én erre a kijelentésre csak megrántottam a vállam és legszívesebben a fejemre húztamvolna a párnát, hogy véget vessek a hangzavarnak, de helyette inkább kimásztam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Kétségbeesetten próbáltam keresni a cuccim között egy gyógyszert, amely megszünteti a fejfájásom, de a betűk összemosódtak a szemem előtt, így inkább leültem a kád szélére és behunytam a szemeimet, hogy egy kicsit lassítsak a Föld mozgásán.
- Minden oké? - Lépett mellém Fernando.
- Persze, beveszek egy gyógyszert és visszadugom Hadat az ágyba. - Kerestem tovább is a megfelelő pirulát.
- Én már lebeszéltem róla, hogy velem tartson, de cserébe el kell vinned az állatkertbe. Meg szeretné nézni a farkasokat.
- Meg lesz! - Bólintottam mosolyogva. - Ha nem haragszol, akkor én még alszom egy kicsit. Sok sikert a mai naphoz! Mi is lesz ma? - Kérdeztem kómásan.
- Még semmi! - Nevette el magát a spanyol. - Csak néhány interjú, aláírás osztás és pálya bejárás.
- Ezekhez kell a kitartás! - Ütögettem meg a vállát, miközben elhaladtam mellette. - Szia!
- Szia! - Suttogta utánam.

A nyugodt alvás fogalma lassan maradéktalanul törlődik ki az emlékezetemből. Amint belépést nyertem álom ország kapuján, az ágy ütemesen kezdett el mozogni alattam. Fél szememet kinyitva pillantottam meg Hadat, aki mellettem vidáman ugrálva kántálta az 'állatkert' szócskát. Kinézve az ablakon rögtön tudtam, hogy a mai napot sem úszom meg szárazon. Szó szerint. Az eső csepek az egész ablakot ellepték és a napnak nyoma sem volt a sötét égbolton. Azonban nem szeghettem meg egy gyereknek tett ígéretem, mégha azt voltaképp nem is én fogadtam meg.
- Asszem melegen kell ma öltöznünk! - Kászálódtam ki az ágyból és a szekrény előtt állva gyűjtögettem a vastagabbnál vastagabb ruhadarabokat a kezembe.
- Tényleg megyünk állatkertbe?
- Persze, hogy megyünk! - Kaptam fel az ágyról a nagy szemekkel rámcsodálkozó kislányt.
- Gyorsan mosakodj meg, addig én rendelek reggelit és utána indulhatunk is, oké? - Raktam le óvatosan a földre Hadat. Amint megérezte a lába alatt a szilárd talajt futásnak eredt a fürdő irányában, én pedig mosolyogva indultam a telefonhoz.

Az állatkert annak ellenére, hogy minden nedves volt, csodálatosan szép volt. Mindig is szerettem a négylábúakat, ezért talán nagyobb élmény volt számomra a sáta köztük, mint Hadanak. Össze-vissza rohangáltunk, hogy bejárhassuk az egész parkot és közben minden állat ketrece előtt megálltunk egy-két percre. Végül este hét óra fele indultunk vissza a hotelbe, mindketten kimerülten ám annál boldogabbam.